Születési hely & Idő: Ismeretlen körülmények között született, 1659. December 13-án.
Kor: 350 éves (21-nek néz ki)
Faj: Szellem
Play By: Arielle Kebbel
Alexia Branson néven születtem mint ember, majd vámpír később pedig szellem lettem.. a barátaim csak Lexinek szólítanak. 300 évem alatt lehetőségem volt megismerkedni a világgal, ezalatt pedig élvezni az életemet és jól érezni magam ez a mottóm is, amit kifelé közvetítek! Táplálkozásom a normál vámpírok szintjén haladt, nem vittem túlzásba a vér iránti vágyat. Ezért is tudtam könnyen beilleszkedni az emberek közé, nem mondták meg rólam, hogy szörnyeteg vagyok. Még egy vámpírnak is túl rövid az élete ahhoz, hogy azt komorságban töltse és rágódjon a múlton! Hisz gondoljunk bele, egyetlen karó, ádáz hibrid, ősi vámpír vagy boszorka, a saját fajtánk, rosszabb esetben farkas képes végezni velünk.. és akkor a tüzet még nem is említettem.. Szabad szellemem és a barátaim iránti odaadásom a legfőbb emberi tulajdonságaim azt hiszem. Filozófiám, hogy a jelenben kell élni és ezt legjobb barátomnak is szeretném örökségül adni, aki nem más, mint az én Stefanom. Ő az akiért képes vagyok a végletekig elmenni csak, hogy biztonságban tudhassam! Még halálom után is gondoskodom róla, miután kedves bátyja Damon megöl.. szellem vagyok és ahogy az előbb fogalmaztam, nos láthatod, igazam volt! Nem tartott sokáig az életem, de megpróbáltam mindig a helyes úton maradni! S amíg tartott, jó is volt. Voltak bökkenők, de sosem olyan nagyok, hogy azt ne tudtam volna kiküszönölni. Lásd, még holtan is melletted vagyok! ;)Külsőm: Hosszú szőke hajam (19. században göndör, 1942-ben hullámos, és a 21. században egyenes) van és mogyoróbarna-zöld szemem. Ruhák terén mindig is a kornak megfelelő öltözékben jelentem meg, de a 21. századra az egyszerű farmer nadrág, top és egy dzseki teszi ki ruhatáramat. Kiegészítőket előnyben részesítek, főleg ékszerek terén, bár ezek nem csicsásak, az én egyéniségemnek megfelelőek. Hajamat általában kiengedve hordom. Erkölcsös vagyok, szeretem a barátaimat, ölni tudnék értük, bár nem szeretem a gyilkosságokat kivéve, ha önvédelemre megy. Szeretem továbbá a kapcsolatokat, itt megemlítve barátomat Stefant és annak szerelmét Elenát. Szerintem ők együtt voltak tökéletesek, még mindig azok és reménykedem benne, hogy a jövőben is ez így lesz. Ettől eltekintve úgy gondolom, Stefannak van még lehetősége a boldogságra a szöszi személyében aki a barátja, Caroline! A hasonmásokra visszatérve, ki nem állhatom Katerinát, ő volt az, aki tönkre tette a barátomat! Testvérét sem felejtve, hiszen Damon sem volt ártatlan! Imádom a bulikat és az alkoholt. Utálom a beképzelt szörnyetegeket és a mészárlást. Kedves vagyok, odaadó és romantikus. Humoromat általában kedvelik, velem az élet is sétagalopp.
A történetem
1659-ben születtem ismeretlen körülmények között és 21 évesen, 1680-ban változtam át. 1864-ben a konföderáció és kisebb polgárháborúk ideje alatt a harc során megsérült katonák ellátó helyénél ügyködtem, vámpírságom révén vérem által mentettem meg őket, segítettem a gyógyulásukat.. és táplálkoztam.. Abban az időben ismerkedtem meg későbbi barátommal Stefannal, aki ripper korszakát élte és a sérült katonák életét ontotta. Stefan a vér iránti vágy következtében megakart támadni, nem is sejtve, hogy magam is vámpír vagyok. Miután rájöttem, hogy a vér átvette rajta a hatalmat, hogy igazi mészáros lett a barátjává léptem elő, támogattam, hogy visszaszerezze emberségét, hogy talpra álljon és a függőségét ellenőrzés alatt tarthassa. Akkoriban Stefan mellett volt egy barátom, Callie Gallagher, aki fontos helyet töltött be az életemben. Néhány év múltán szétváltak útjaink, majd legkésőbb 1922 áprilisában találtam meg újra, megint ki volt kapcsolva, terrorizálta és megölte az embereket.. Több mint egy évtizedig kúráltam, hogy rendbe jöjjön, ami sikerült is 1935 környékén. Őriztük a barátságunkat, ápoltuk, minden egyes születésnapján vele voltam. Mint az egyik Bon Jovi koncert alkalmából is, ahol a híres neves Katherine Pierce kifigyelt.. ezt csak később tudtam meg, nem ismertem őt, de már akkor is ellenszenves volt a számomra.. 1942-ben New Orleansban járva a Salvatore fivérekkel töltöttem az időm, próbáltam kibékíteni a sok éve haragban lévő testvérpárt. A háborús időszak csak nem akart megszűnni, Stefan beakart vonulni Damonnel a frontra, hogy immáron együtt lehessenek, de Stefan állapotát ismerve lebeszéltem arról, hogy testvérével tartson! Damon nem az önmegtartóztatás minta képe.. lelkiismeret fordalás és bűntudat nélkül ölt embereket, Stefan pedig éppen a vér iránti vágyát próbálta meg leküzdeni. Damon igyekezett bizonyítani, hogy nem tenne rosszat a testvérével, ha újra együtt lennének, ekkor figyelmeztettem rá ne felejtse el az elterjedt pletykákat Monterrey gyilkosáról. Vonakodva ámbár, de beleegyezett, hogy elengedi testvérét. Stefan őrzése mellett, Damont is mindig szem előtt tartottam, a magam akarata és testvére kérése szerint! Hat hónapig voltam mellette, mialatt buliztunk, megpróbáltam rehabilitálni, ő egyenesen kijátszott, színlelte az emberségét miközben végig ki volt kapcsolva.. Szerettem, hitem neki, de ő csúnyán elárult! Egy éjszakai kaland során, az egyik bárnak a tetőterén hagyott a napfény gyűrűm nélkül.. azt hittem meghalok, de végül is nem így történt.. ezek után bosszútól szomjasan vágtam neki utamnak, hogy visszafizessem minden egyes ellenem elkövetett ádáz tettét! Csak is Stefan miatt toleráltam mert tudtam, hogy szereti.. Stefan 162. születésnapján a városba jövök, hogy mint azt minden évben, most is megünnepeljük. Akkor találkoztam Elenával, Stefan akkori szerelmével, aki kísértetiesen hasonlított Katherine-re. Először sikerült is összekevernem vele, de mint később kiderült sokkal másabb mint előde, így azt hiszem megkedveltem. Damon akkor is a rosszaságon törte a fejét, sikerült csapdába csalnia és elintéznie egy időre.. a Túlvilágra kerültem önző kis érdekei miatt, holott nekem kellett volna megbüntetnem őt! Barátaim Lee (szerelmem volt és társam vámpír létem alatt) és Bree Damon ellen fordultak, próbálták megtorolni a halálomat, amit Elena kis akciója akadályozott... a későbbiek folyamán visszatérek, hogy az időközben újra függő barátomat a helyére tegyem, hála Bonnienak, az alapokat magam tudtam elvégezni, így nem tartott sokáig önmaga újra megtalálása. Elena megígérte, hogy vigyázni fog rá és segít neki, ennek ellenére még sem tudtam a fénybe lépni és örök nyugalomra lelni, hiszen aki a legjobban tudja őt kontrolállni az én vagyok, kötelességemnek éreztem maradni! Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni! Elena azt hitte több volt köztünk mint barátság.. el kell keserítsem, én voltam az első vámpír barátja és én voltam az is, aki folyamatosan megmentette az életét! Ennél több nem történt köztünk. Miután ismét mennem kellett, csak a Silas legyőzése utáni alkalomkor térhettem vissza ismét Bonnienak köszönhetően. A Grillben leptem meg, aminek nagyon örült! Szükségünk volt egymásra mindamelett, hogy neki volt már egy segítőtársa Caroline személyében. Az a lány átveszi a helyemet az életében, amit kicsit sem bánok! Ilyen emberekre van szüksége és ez a lány megfelel az elvárásaimnak! Hálát adok érte, hogy mindig akadt alkalmam a visszatérésre, hogy sosem kellett őt igazán elengednem, mindig mellette lehettem! Nem történt ez másképp, az érettségiük napján sem! Akkor találkoztam vele utoljára, de nem véglegesen! Próbáltam feldobni a napját beszélni vele a továbblépésről! Magam is azon voltam, hogy egyszer majd ha látom, hogy megtalálta a boldogságát képes leszek a fénybe lépni és békére lelni. Amíg ez nem történik meg, addig örökre mellette leszek!
Szomb. Május 03, 2014 3:38 pm by 
Tárgy: Alexia Branson 