Hayley Marshall

Vékony testalkatot örököltem, amelyet csak az tesz nőiessé, hogy megfelelő ruhákat hordok. Hosszú, barna hajam van és nagy, zöld szemeim. Keveset szoktam sminkelni magamat, így legtöbbet a természetes kinézetemmel láthatsz. Szeretem a kötött felsőket, és a lezser pólókat, amelyekre leginkább a terhességem alatt szoktam rá, hiszen azok segítségével könnyen el tudtam rejteni a hasamat a kíváncsi szemek elől. Mióta viszont életet adtam a drágaságomnak, azóta újra hordok testhez simuló ruhákat, bár még csak visszaszokó fázisban tartok. Legkülönlegesebb ismertetőjegyem a jobb lapockámon pihen, ami egy farkasjegy, és inkább hasonlít egy tetoválásra, mint sem egy anyajegyre. Mindezeken felül teljesen átlagosan nézek ki.

A jellemem már keményebb dió. Régen nem szerettem közel engedni magamhoz senkit sem, mert akikkel ezt megtettem, kivétel nélkül becsaptak és elárultak. Kezdhetném a valódi szüleimmel, akikről a mai napig nem tudok semmit. Aztán ott vannak a nevelő szüleim, akik amint rájöttek, hogy vérfarkas vagyok, kidobtak a házukból, az otthonomból. Ezek után miért bíznék meg bárkiben is?
Flörtölős típus voltam, szerettem húzni a férfiakat, de ez is megszűnt, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Nem tudtam, hogy képes vagyok feltétel nélkül szeretni valakit, vagy gondoskodni egy másik emberről, míg nem a baba felnyitotta a szememet. Ő mutatta meg, mi is az igazán fontos az életben. Bár, hogy őszinte legyek, nem vártam a találkozást. Biztos voltam benne, hogy amint megszülöm a kicsit, Klaus megöl engem. Hiszen rám nincs szüksége, neki csak a gyerek kell a hatalomhoz. De nem így történt. Valamiért megkegyelmezett. Ezt sem tudom miért tette, de már megtanultam nem keresni magyarázatot a cselekedeteire, hiszen úgyse érteném meg azokat.
Forrófejű vagyok, nem szeretem, ha mások parancsolnak nekem, ugyanakkor néha el kell viselnem. Azt hiszem, lassan teljes jogú családtaggá válok a Mikaelsonoknál. És talán végre rájöhetek, hogy ők tényleg a családom. Rebekah, Elijah, akik a kezdetektől fogva mellettem voltak, és ugyan kicsit fáj beismernem, de Klaus is az. Az egy éjszakás kapcsolatunkból egyedül egy valamit nem bántam meg: azt a tündéri kislányt, aki kilenc hónappal később az életünk részesévé vált. Ő érte bármit megtennék és nem túlzásból mondom, valóságos anyaoroszlánná váltam. És ez most már így is fog maradni. Csak próbáljon meg akárki, akármit tenni a családommal és megígérhetem: nem élni meg a holnapot.