Niklaus Mikaelson & Tatiana Charlotte Petrova ♥ Mystic Falls ♥ 1293

Tatia & Klaus

Tatia teljesen más lány volt, mint a többiek, akik eddigi kínkeserves életem során az utamba botlottak. Más volt, mert figyelemmel fordult felém, érdeklődött a hogylétem felől, csodálta a tetteim, azokat a tetteim, amiket ismert. Nyilvánvalóan nem ismert engem igazán, mert nem ismerte a kegyetlen oldalam, noha bár sok mindenkit csak rettegéssel töltött el a Niklaus Mikaelson név, ő valamiért a semmiből kapaszkodott belém és ragaszkodott hozzám. Őszintén remélni tudtam, hogy a folytonosan pusztuló jellememet, ő nem akarja megmenteni, csak úgy mint az én nemes bátyám, Elijah. És ha már itt tartunk, akkor érthető is, hogy a mai napon miért is szerettem volna találkozni Tatia-val, hiszen a fülembe jutott, hogy a minap amíg én távol tartózkodtam milyen jól elszórakoztak a testvéremmel. Nem szeretném részletezni az esetet és nem is fogom, de hallanom kell az ő szájából is, ha már hajlandó voltam befogadni a családba, persze ezek után az is kérdéses, hogy egyáltalán meg ne öljem. Képes lettem volna magam mellett elképzelni, magam mellett tudni, mint egy igazi női társat az oldalamon, de attól tartok ez innentől kezdve lehetetlenné válik és ezt világosan az ő tudtára is fogom hozni.
- Azért hívtalak ma ide, mert szerettem volna veled egy fontos dolgot megbeszélni. - fordulok felé hosszú hallgatás után, mert már kezd igazán feszélyezővé válni az, ahogyan csak bámulunk egymásra, mintha két pillantás elmondhatná, hogy mit is gondolunk vagy érzünk, bár az érzések rám roppant mód nem jellemzőek, főképpen azóta, hogy vámpírrá változtatott az a megátalkodott nőszemély. Már akkor kihunyt belőlem minden érzelem, amikor láttam a kezeim közt meghalni Henriket, de a vámpíriság ezt csak felerősített bennem. Elijah fuldoklóan próbál belőlem némi érzelmet kicsikarni és sok vitánk mélyen gyökerező problémája pontosan ez. Ha belátná végre, hogy semmi esélye arra, hogy visszahozzon, mert én nem akarom, hogy visszahozzanak, akkor sokkal könnyebb lehetne az életünk. - Mint azt te is tudod, Tatia a napokban távol tartózkodtam innen, viszont amikor visszatértem a fülembe jutott egy - két kellemetlen pletyka, amit szeretném ha megmagyaráznál nekem. Szóval áruld el kérlek miért beszél az egész város rólad és a fivéremről, Elijah-ról? - vonom fel a szemöldökömet kérdően, várva, hogy őszinte választ fogok tőle kapni, de természetesen Elijah-tól is meg fogom kérdezni ugyanezeket.

Tatia & Klaus

Szóval igaz. Tehát amíg én távol tartózkodtam addig Tatia, akit az egész családom befogadott szeretett, valamint a legnemesebb, leghűségesebb testvérem az orromnál fogva vezetett, mi több lóvá tettek. Ezért nevet már rajtam az egész város és ezért súgnak össze a hátam mögött, akárhányszor csak megjelenek valahol, de én nem vagyok köznevetség tárgya, ezért ennek azonnal véget fogok vetni. Mégis mit képzelnek ezek ketten magukról, hogy rászednek engem és még akkor vágjak is jó képet hozzá? Még mit nem, engem egyszer lehet átverni utána végeztünk nincs tovább és igazán örülhetnek, amiért nem karózom meg őket most azonnal. - Tudod, valójában azt reméltem, hogy csupán egy ostoba pletykáról van szó, de ezek szerint tévedtem. Te és a bátyám orvul rászedtetek, de ne aggódj valahol számítottam rá. - állok fel mellőle csöppet sem érdekel, hogy szánakozva lehajtja a fejét, mintha épp a guillotine alá tartaná. Módszeresen járkálok csendben fel és alá, magamban lerendezve ezt az egész ügyet, majd megállok és egyenesen rá pillantok. - Ha már így alakult nem fogok megtagadni tőletek semmit, de engem el lehet felejteni ezek után, töröld ki az érzéseidet, amik irántam vannak Tatia, mert mi ketten végeztünk. Engem egyszer lehet átverni, többet sosem. - mondom kimért hangnemben, talán dühösnek kellene lennem, de mint említettem számítottam erre az egészre. Bár nem gondoltam volna azt, hogy pont a tulajdon testvérem lesz az, aki ezt teszi, de hát még engem is érhetnek meglepetések.