"Életek omlanak össze miattam, lábaim előtt hever a természet, a hatalom az enyém, csak az enyém, és ezt fogom felhasználni mindenki ellen.."
Ez vagyok én
Teljes név: Silas.
Becenév/ek: Ne akarj már becézgetni..
Születési hely & Idő: Görögország, I. e. valamikor.
Kor: 17-nek nézem ki, de már jóval 2000 év felett van az életkorom.
Faj: Vámpír & Boszorkány.
Play By: Paul Wesley.
A jellemem és a kinézetem
Lásd milyen vagyok...
Külső; Őszintén szólva nem kell sokat gondolkoznom ennek a leírásán, hisz bárki kinézetét felvehettem könnyedén bármikor. Lehet az illető férfi, vagy akár nő is, hisz én magamra tudom ölteni az alakját, sőt fokozásképpen hozzá tehettem, hogy a hangját is áttudom venni. Egyszóval mondhatjuk átverhettek ezzel bárkit! Ezt a fajta módszert senki más nem tudja rajtam kívül alkalmazni, és ebben épp ez az izgalmas, hisz olyanféle különleges adottsággal rendelkezem, amivel más nem igen. Persze ezzel nem dicsekedni akarok, csak egyfajta módon szerettem volna ezt is ide sorolni, de eközben úgy látom eltértem a témától, ezért ideje most már vissza kanyarodnom, és arról írnom, amiről kell. Ugyanúgy nézek ki, mint Stefan Salvatore, vagyis helyesbítve ő néz ki úgy, mint én, és ezen ő nem tud változtatni, de kellett nekem egy árnyékhasonmás, és úgy látszik meg is lett, de a jelleme borzasztó! Jó fiú? Ugyan már ki akarna az lenni, amikor vámpír? Barna színű a hajam, míg a szemeim zöldek. A testalkatom, a testsúlyom, és a magasságom átlagosnak mondható. Már csak egy dolog maradt ki, és az a ruha.. Ruha? Nos hát nem igazán tudtam követni a divatot, hisz durván 2000 évig egy kripta fogságában voltam, ezért minden fejlődéssel lemaradtam, de ígéreteim szerint ezt hamarosan be fogom pótolni sürgősen. Röviden ennyit erről, ha akarsz még valamit tudni, akkor nézz meg közelebbről! Belső; Hát ezt hogyan is írhatnám le? Kezdjük talán ott, hogy a kezdetben esetleg jó voltam, olyan teljesen emberi jellemzőkkel, és semmi gond nem volt velem. Éldegéltem, élveztem az emberi életemet, míg nem eljött azaz idő, amikor teljesen megváltozott minden. 2000 évre kerültem egy kripta mélyére, és fogalmam sem volt arról, hogy mikor mi történt, vagy hogy éppen milyen nap van. Nem tudtam az éjszakát megkülönböztetni a nappaltól, csak egy darab érzelem égett belém ez idő alatt.. - a gyűlölet. Mely a mai napig bennem él, hisz azt akit szeretem elvették tőlem, és nem mellesleg el is zártak, hogy még esélyem se legyen megszerezni őt.. Ezt meg akarom bosszulni!! Visszaakarom kapni azt, akit mindennél jobban szeretek, muszáj így lennie. Most milyen vagyok? Hát.. nehéz jellemezni. A gyűlölet olyanná tett, akivel nem hiszem, hogy bárki szívesen találkozna bármikor, inkább jobb ha kerülnek engem messziről. Gonosz lettem, és nem kicsit, hanem nagyon. Bárkit képes vagyok megölni érzelmek nélkül, könnyedén játszadozok bárkivel, és emellett olyan dolgokat teszek, amit emberként sohasem tettem volna. Kegyetlen humorom van, viszont nekem ez tényleg örömöt okoz, viszont másnak nem hiszem, de ez engem hol érdekeljen? Én remekül elmulatok, és a többi már nem érdekel, hisz részlet kérdése az egész. Ezzel zárom is ennek az egésznek a jellemzését, hisz ennyi bőven elég, ha többet akarsz belőlem, akkor fuss velem össze! Ígérem, élvezni fogod.!
A múltam egy részecskéje
Lásd mi volt velem régen, miken estem keresztül...
2000 évig egy kriptában lenni nem a legjobb dolog a világon. Megaszalódni, kiszáradni, és vér nélkül lenni. A kezdeti időszak volt a legnehezebb, hisz a szervezetemből kezdet eltűnni a vér, és ahogy minél jobban teltek a napok, és a hetek egyre fájdalmasabb volt átélni mindezt, de végül egy idő után hozzászoktam, és ennyi év után végre szabad lettem. Szabadon járhattok bármerre, és eközben tudom, hogy rettegnek tőlem, ami a lehető legjobb mindenki számára, hisz ezáltal megtanulja mindenki, hogy engem jobb elkerülni. Persze amióta kijöttem megtudtam egy-két dolgot, és ismerkedek a világgal, amely számtalan új dolgot rejt magában, de valahogy nem köt le annyira. Tanulmányoztam Mystic Fallsot, a régi történeteket - a Salvatore családtól kezdve a Mikaelson családig mindenkit, akik érdekesnek tűntek. Nem mellesleg igen csak hasznomra vált ez a sok-sok információ. Ezek mellett érdemes megemlíteni, hogy találtam magam mellé rengeteg embert, akik készséggel dolgoznak nekem, mert ha nem így tennék, akkor tudnák, hogy az milyen következményekkel is járna, ezért inkább szó nélkül engedelmeskednek. Na röviden ennyit a bevezetésről!
A nap gyönyörűen süt, míg emberek sokasága halad át a főtéren, míg én csak egy helyben állok, és várok a hírhozómra. Már vagy 2 perce késik, ami nem jó jel, persze nem nekem, hanem neki. Minden egyes másodperc telésével, csak az életével játszik, tudom oltári kegyetlen vagyok, de nem tehettek róla. Ő mondta, hogy pontosan délben itt lesz, erre pedig még sehol sincs. Nem érek rá egész nap rá várni, más dolgaim is lennének többek közt beugrani Stefan egyik naplójáért a házba, hogy olvashassak belőle pár részletet, hisz nem ártana megismerni az árnyékhasonmásomat. Az idő csak telik, és telik az emberem pedig sehol, őszintén mondva már kezd kiakasztani. 15 perc telt el, de még mindig nem jött el! Mit képzel ez magáról? Azt hiszi bármit megtehet, mert ő nekem dolgozik? Na nem, ezért még csúnyán megfog fizetni, ha rajtam múlik! Előkapom a telefont, és felhívom a drágát, hogy vegye már tudomásul, hogy én a főtér kellős közepén várok rá! A telefon kicseng, de senki nem veszi fel, inkább a hangposta kapcsol be.. ezért fogom, és kinyomom, nincs kedvem már várni arra a mi hasztalan kölyökre. Pár órával később Stefan naplójával a kezembe lépek be a Grillbe, és miután rendeltem magamnak egy whiskyt elfoglalok egy üres asztalt. A székre vettem magam, a poharat leteszem az asztalra, a naplót kinyitom valahol, és olvasni kezdem;
"Bűntudat, fájdalom, és élvezet.. Ez a három érzés keletkezik bennem, ha emberi vért iszom. Ezek az érzések tesznek azzá, aki akkor vagyok, és úgyszintén ezek is tesznek tönkre.."
Na ne!! - Gondolom magamban, és ezzel egyúttal az asztalra dobom a naplót, persze miután bezártam. Egyenlőre ez is túl sok volt belőle, nem hogy még többet olvassak. Ez a Stefan Salvatore egy idegileg nem normális személy, de most komolyan! Ahelyett hogy élvezné az életet, ilyen hülyeségeken rágódik, hogy a vér elveszi az eszét, meg hogy ettől gonosz. Mit rinyál egyáltalán? Nem élvezi a vámpírságot? Úgy tűnik nekem, hogy nem, mert ha igazán szeretné ezt a dolgot, akkor nem arra törekedne, hogy ember legyen, ami már önmagában lehetetlenség, hisz vámpír. Na de én most nem azért jöttem ide, hogy az árnyhasonmásommal foglalkozzam, hanem azért, hogy szórakozzak. A whiskyért nyúlok miközben az ajtó felé pillantok, és épp ekkor lép be rajta egy ismerős arc: Matt Donovan. Úgy látom remekül fogok szórakozni a mai napon!
Tatia Petrova Original Doppelgänger
Hozzászólások száma : 119 Join date : 2014. Jan. 19. Age : 2012 Tartózkodási hely : *-* Mystic Falls
Nocsak, nocsak Silas... Gondoltad volna, hogy még valaha is összefutsz Tatia Petrovával, mert én nem. Na hogy komolyra vegyük a szót xD A karakterlapod igencsak jóra sikeredett, nagyon tezszik. Remélem, hogy a játéktéren is összefutunk majf valamikor és játszunk egy jót. Most menj foglalózz aztán húzzál játszani!
Szomb. Május 03, 2014 3:38 pm by 
Tárgy: ł Silas - "Gonosznak lenni élvezet.." 
